Jarlik

A jarlik (mongolul зарлиг, tatárul yarligh, oroszul ярлык) a középkori mongol és tatár kánságokban a kán által kiadott írásbeli oklevél, engedély vagy rendelkezés.

A jarlikot általában papírra írták, szélessége kb. 20 cm, hossza 1,5 méterig terjedt. Fekete tintával írták, a fontos részeket pirossal vagy arannyal emelték ki. Az Arany Hordában az eredeti példány nyelve török volt, amit valószínűleg lefordítottak annak a nyelvére is aki kapta az okiratot.

A 13-15. században, a mongol hódítás után nagy jelentősége volt a jarlikoknak az orosz fejedelemségekben és az orosz ortodox egyház számára. Minden fejedelem csak az Arany Horda kánjának írásos oklevele birtokában gyakorolhatta uralmát. Különösen a legfontosabb tisztséget, a vlagyimiri nagyfejedelemséget adományozó jarlikért zajlott a küzdelem. Ha kellően gazdag ajándékokat kapott, a kán hajlandó volt a formális örökösödési rendet megkerülve, egy másik jelöltnek adni jóváhagyását. Új kán trónra lépésekor vagy a fejedelem halála után az örökösnek meg kellett újítania jarlikját. Ez a kötelezettség a 15. század közepétől a Moszkvai Nagyfejedelemség megerősödésével és az Arany Horda szétesésével szűnt meg.

A pravoszláv egyház az adófizetési és katonaállítási mentességet tartalmazó kiváltságlevelet kapta ebben a formában.