Kalhora-dinasztia

Kalhora-dinasztia (ڪلهوڙا راڄ)
a Mogul birodalom vazallusa
17011783
Általános adatok
FővárosaKudabad
Hivatalos nyelvekszindhi, perzsa
Vallásmuszlim
Kormányzat
Államformamonarchia
UralkodóMian dzsár Mohamed (első)
Mian Abdul Nabi (utolsó)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalhora-dinasztia (ڪلهوڙا راڄ) témájú médiaállományokat.

A Kalhora-dinasztia vagy Kalhoro-dinasztia (szindhi: ڪلهوڙا راڄ) Szindh és a mai Pakisztán más területeit uralta, 1701-től 1783-ig. A családi vérvonal a Kalhora klánban gyökeredzik. A Mogul nagyvezír Mirza Gázi bég jelölte ki őket a térség uraivá, majd folyamatosan kialakult dinasztiájuk, de a Mogul sahok a Kalhora navábok néven emlegették őket.[1]

Nádir sah megszálló serege legyőzte a Kalhora-dinasztiát akik megadták magukat. Mián Gulám Kalhora sah újjászervezte és megszilárdította az országot, ám fia elvesztette a hatalmat Szindh felett és a Talpur emírek megfosztották trónjától. Mian Abdul Nabi Kalhoro volt az utolsó Kalhora uralkodó.

A Kalhora uralom Szindh felett 1701-ben kezdődött, amikor Mian dzsár Mohamed Kalhorót a Mogul birodalom uralkodójának nevében beiktatták Kuda dzsár kán címmel Felső-Szindh szarkár kormányzójának. Később uralkodói rendelettel lett Szivi (ma Szibi, Beludzsisztán, Pakisztán) kormányzója. Aurangzeb birtokot adományozott neki az Indus és Nara közt, ahol megalapította királyságát és annak fővárosát Kudabadot. Ezzel Mian Jár Mohamed birodalmi ügynök vagy kormányzó lett. Később kiterjesztette uralmát Szehvanra és Bukkurra, ezzel Észak és Közép-Szindh egyeduralkodója lett, Tattát kivéve, ami megmaradt a birodalom közvetlen ellenőrzése alatt.[1]

A Kalhora-dinasztia négy jelentős uralkodót adott a térségnek, nevezetesen Mian Naszír Mohamedet, Mian Jár Mohamedet, Mian Núr Mohamedet és Mian Gulám Sahot. A dinasztia uralma alatt virágzott a szindhi irodalom és aranykorát élte. Olyan költők alkottak ebben az időszakban, mint Abdul Latif Bittai Sah, Szacsal Szarmaszt és Számi. A dinasztia halani csatában vesztette el hatalmát a Taplurok javára.  

  1. a b Sarah F. D. Ansari. Sufi Saints and State Power: The Pirs of Sind, 1843-1947. Cambridge University Press, 32–34. o. (1992. január 31.). ISBN 978-0-521-40530-0 

Developed by StudentB