A leyvonal különböző történelmi építmények, illetve természeti képződmények között húzott egyenes vonal. A 20. század elején Európában az a vélemény alakult ki, hogy ezek a vonalak szándékos tervezés eredményei a régebbi korokból. Az 1960-as évek óta az Earth mysteries és más ezoterikus hagyományok hívei közül sokan úgy vélekednek, hogy ezek a vonalak meridiánokat jeleznek, melyekben a Föld energiája áramlik, és leszállási pályákat jeleznek a földönkívüliek számára.
Az elgondolást Alfred Watkins antikvárius népszerűsítette az 1920-as években. Erről könyvet is írt, ami The Old Straight Track címmel jelent meg. Amellett érvelt, hogy a különböző történelmi építmények között húzható egyenes vonalak a régi brit társadalmak kereskedelmi útjai. Habár szert tett egy kisebb követőtáborra, a brit régészek nem osztották véleményét, ami nagyon bosszantotta. Kritikusai rámutattak arra, hogy az egy egyenesen levő építmények különböző korokban épültek. Továbbá rámutattak arra, hogy meglehetősen előnytelen nyílegyenes kereskedelmi utakat építeni hegyen-völgyön át. Watkinstól függetlenül hasonló ötletek merültek fel a kortárs Németországban.
Watkins ötleteit az Earth Mysteries más formában újjáélesztette az 1960-as években. 1961-ben Tony Wedd előállt azzal az elméletével, hogy ezek a vonalak iránymutatásként szolgálnak földönkívüli űrhajók számára. A tágabb közönség John Michell könyveiből értesülhetett az elméletről, különösen a The View Over Atlantis című, 1969-es művéből. Michell munkáival párhuzamosan megindult a Ley Hunter magazin is, amely mellé szerveződött egy mozgalom, ami leyvonalakat keresett az Egyesült Királyságban. A leyvadászok a keresést különböző ezoterikus módszerekkel, például asztrológiával, ingával és számmisztikával támogatták. Habár általában ellenségesek voltak a régészekkel szemben, egyes leyvadászok megpróbáltak tudományos bizonyítékot keresni a földenergiára, de nem találtak. Az állandó régészeti kritika miatt a leyvadászok közössége feloszlott az 1990-es évekre, és prominens képviselőik áttértek a folklór kutatására, illetve a tájképrégészetre.
A régészek megjegyzik, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a leyvonalak néven ismert jelenséget már a korai civilizációk is ismerték, illetve azok különböző korok építményeit kötik össze. Régészek és statisztikusok rámutattak arra, hogy elég sok véletlenszerűen elhelyezkedő pont között lesz elég sok, amelyek egy egyenesre esnek. A szkeptikusok rámutattak arra, hogy nincs tudományos bizonyíték a leyvonalakban áramló földenergiára.