Sang-ti vagy Sang Ti (kínaiul: 上帝; pinjin ( ) hangsúlyjelekkel: Shàngdì) jelentése: „magasságos úr”, „legfőbb ős”, „legfőbb istenség”. A legkorábbi szövegekben gyakorta csak Ti ( ) 帝 formában szerepel. Ő a legfontosabb, legfőbb isten az ókori kínai mitológiában és népi vallásban. A Sang-ti ( )ról alkotott elképzelések minden bizonnyal a Sang ( )-korban születtek az i. e. 2. évezredben. Az európai misszionáriusok Kínában a prédikációik során, valamint a Biblia-fordításaikban a Sang-ti ( ) kifejezést használták a keresztény „Isten” fogalmának jelölésére is.[1]