A-ha

Nem tévesztendő össze a következővel: Aha.

a-ha
Az a-ha logója
Az a-ha koncertje 2010-ben (Palacio Vistalegre, Madrid)
Információk
Eredet	Norvégia
Alapítva	1982
Aktív évek	1982–1994, 1998–2011, 2015–napjainkig
Műfaj	new wave, szintipop, pop-rock, alternatív rock
Kiadó	Warner Bros., Polydor
Kapcsolódó előadók	Apparatjik, Savoy, Erin Hill
Tagok
Magne Furuholmen Morten Harket Paul Waaktaar-Savoy
Az a-ha weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz a-ha témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az A-ha (stilizált: a-ha) nagy hatású norvég könnyűzenei együttes, amely 1982-ben alakult Oslóban. Alapító tagjai: Morten Harket (ének), Magne "Mags" Furuholmen (billentyűs hangszerek) és Paul Waaktaar-Savoy (gitárok). Az együttes főként a szintipop és a new wave műfajában alkotott. Az 1980-as évek közepén váltak híressé, miután John Ratcliff zenész és producer felfedezte a csapatot, és az 1990-es, 2000-es években nemzetközileg is népszerűek tudtak maradni.

Az A-ha legnagyobb sikere a zenekar debütáló albuma, az 1985-ben megjelent Hunting High and Low volt. Az album 1. helyezést ért el a hazai norvég, 2. helyezést a brit és 15. helyezést az amerikai Billboard listákon, valamint ezen az albumon szerepelt az együttes máig két legnagyobb slágere, a Take On Me és a The Sun Always Shines on T.V.; továbbá ez az album Grammy-jelölést ért a csapatnak a „Legjobb új előadó” kategóriában, 1986-ban. Az Egyesült Királyságban a Hunting High and Low 1986-ban is sikeresnek bizonyult, olyannyira, hogy az év egyik legtöbbet eladott albuma lett.^[1][2] 1987-ben a Halálos rémületben című James Bond-film főcímzenéjét is ők készítették. Az A-ha ezzel nemzetközileg elismert zenekar lett. 1994-ben, miután ötödik albumuk, a Memorial Beach nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és nem ért el akkora sikereket, mint az előző albumok, a csapat átmenetileg beszüntette működését.^[3]

Az 1998-as Nobel Békedíj-koncerten való fellépése után a csapat visszatért a stúdióba, és elkészítette hatodik albumát Minor Earth Major Sky címmel, amely 2000-ben jelent meg, ismét nemzetközi sikert szerzett a csapatnak, és egy új koncertturné kezdetét is jelentette. Ezt még három további stúdióalbum megjelenése követte: 2002-ben jelent meg a hetedik Lifelines címmel, ezt 2005-ben követte a nyolcadik, amely az Analogue címet kapta (és „ezüst” minősítést ért el az Egyesült Királyságban, ilyen sikerre a zenekar negyedik albuma, az 1990-es East of the Sun, West of the Moon óta nem volt példa),^[4] végül 2009. június 19-én az A-ha kiadta utolsó albumát, a Foot of the Mountain-t, amellyel a csapat visszatért az Egyesült Királyság listáinak 5 legjobbja közé, 1988 óta először, valamint „ezüst” és „platina” minősítést szerzett Németországban.^[5] Otthon Norvégiában azonban csak második helyezést értek el vele, ezzel ez lett az első album, amely nem jutott fel a csúcsra a hazai listán. 2009. október 15-én a csapat bejelentette, hogy 2010-ben, Ending on a High Note Tour világ körüli turnéját követően feloszlik.^[3][6] Sok ezer ember, a világ hat kontinensének legalább 40 országából gyűlt össze, hogy utoljára lássa az A-hát, a legsikeresebb norvég együttest.^[7][8]

2014. december 4-én a zenekar hivatalosan bejelentette, hogy 2015-ben részt vesz a „Rock in Rio” rendezvényen, ahol mind a csapat, mind pedig a fesztivál 30. évfordulóját ünnepelték meg, és az együttes Katy Perryvel egy este lépett fel a nagyszínpadon.^[9] Ugyancsak 2015-ben az A-ha bejelentette, hogy két évre újra összeáll az együttes.^[10] 2015. szeptember 4-én pedig kiadták 10. stúdióalbumukat is, amely a Cast in Steel címet viseli. Az együttes ezen felül koncertturnéra is indult 2015 őszén valamint 2016 tavaszán.^[11]

A zenekar világszerte 80 milliónál is több albumot adott el.^[12] 2010-ben, kevesebb mint egy év alatt kb. 500 millió norvég koronát keresett, mindezt a turnéjuk jegyeinek és promóciós termékeknek az eladásával, valamint egy válogatásalbum megjelentetésével, amely legsikeresebb dalaikat tartalmazta. Ezzel az együttes a világ 40-50 legjobban kereső együttese közé került.^[13]

1. ↑ Best-selling albums of 1986. BBC. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
2. ↑ Allmusic: A-ha (Albums). Allmusic. (Hozzáférés: 2011. március 25.)
3. ↑ ^{a b} „A-ha to break up after 25 years”, BBC, 2009. október 15.. [2009. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. október 15.) 
4. ↑ Certified Awards Search. British Phonographic Industry. [2017. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 25.)
5. ↑ MusikWoche | Universal und MM Merchandising Media veredeln A-ha mit Platin. Mediabiz.de, 2010. január 25. [2010. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 4.)
6. ↑ Michaels, Sean. „A-ha to split after 25 years”, The Guardian, 2009. október 16. (Hozzáférés: 2010. április 23.) 
7. ↑ A-has siste triumf (A-ha's latest triumph) (norvég nyelven). oslopuls.aftenposten.no, 2010. december 4. [2010. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 10.)
8. ↑ 12 minus og like blid (Minus 12 and Still Happy) (norvég nyelven). side2.no, 2010. december 2. (Hozzáférés: 2010. december 10.)^{[halott link]}
9. ↑ Rock in Rio e A-ha se unem na celebração de 30 anos de ambos. O Globo . O Globo, 2014. május 12. (Hozzáférés: 2014. május 12.)
10. ↑ „'It's incredible how quickly you fall back into where you left off': A-ha reunite on 30th anniversary of Take On Me single success”, dailymail.co.uk, 2015. szeptember 2. 
11. ↑ Cast in Steel Tour, 2015. szeptember 4. [2015. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
12. ↑ Morten Harket von a-ha singt Duett mit Hannoveranerin - SAT.1 REGIONAL (német nyelven). Hannover.sat1regional.de, 2014. március 28. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
13. ↑ A-ha synger inn en halv milliard (A-ha sings half a billion). Dagens Næringsliv, 2010. szeptember 20. (Hozzáférés: 2010. december 12.)