Arab nyelv

Arab
العربية al-ʿarabijja
BeszélikafganisztánAfganisztán
azawadAzawad
algériaAlgéria
bahreinBahrein
comore-szigetekComore-szigetek
csádCsád
dzsibutiDzsibuti
Egyesült Arab Emírségek Egyesült Arab Emírségek
egyiptomEgyiptom
eritreaEritrea
etiópiaEtiópia
FranciaországFranciaország
irakIrak
iránIrán
jemenJemen
jordániaJordánia
kamerunKamerun
katarKatar
kuvaitKuvait
libanon Libanon
líbiaLíbia
maliMali
marokkó Marokkó
mauritániaMauritánia
máltaMálta
niger Niger
nigéria Nigéria
Nyugat-SzaharaNyugat-Szahara
omán Omán
puntföld Puntföld
spanyolországSpanyolország
Szaúd-Arábia Szaúd-Arábia
Szudán Szudán
Szíria Szíria
SzomáliaSzomália
SzomáliföldSzomáliföld
TádzsikisztánTádzsikisztán
TörökországTörökország
Tunézia Tunézia
ÜzbegisztánÜzbegisztán
IzraelIzrael,
valamint a környező országok
TerületArab világ
Beszélők számakb. 300 000 000 fő
NyelvcsaládAfroázsiai nyelvcsalád
Arab nyelv
ÍrásrendszerArab írás
Hivatalos állapot
HivatalosalgériaAlgéria
azawadAzawad
bahreinBahrein
Comore-szigetekComore-szigetek
csádCsád
dzsibutiDzsibuti
Egyesült Arab EmírségekEgyesült Arab Emírségek
egyiptomEgyiptom
eritreaEritrea
irakIrak
jemenJemen
jordániaJordánia
katarKatar
kuvaitKuvait
libanonLibanon
LíbiaLíbia
mauritániaMauritánia
marokkóMarokkó
Nyugat-SzaharaNyugat-Szahara
ománOmán
Szaúd-ArábiaSzaúd-Arábia
szudán Szudán
SzíriaSzíria
tunéziaTunézia;


Nemzeti nyelv:
maliMali
szenegálSzenegál;

Nemzetközi szervezetek:
ENSZ ENSZ, Arab Liga, Iszlám Konferencia, Afrikai Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1ar
ISO 639-2ara
ISO 639-3ara
dialektusok:
arqalgériai arab
arzegyiptomi arab
Az arab nyelvű világ (zöld, ahol egyedüli hivatalos nyelv, kék, ahol egyike a hivatalos nyelveknek)
Az arab nyelvű világ (zöld, ahol egyedüli hivatalos nyelv, kék, ahol egyike a hivatalos nyelveknek)
A Wikimédia Commons tartalmaz العربية al-ʿarabijja témájú médiaállományokat.

Az arab nyelv (العربية al-ʿarabijja; kevésbé formálisan: عربي ʿarabi) az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágába tartozó, ma az északnyugati sémi nyelvekkel (héber, arámi) együtt a nyelvcsoport közép sémi ágába sorolt nyelv.[1] A beszélők száma szerint az arab a sémi nyelvcsalád legnagyobb nyelve. A világ 27 országában és területén hivatalos nyelv, több mint 280 millió[2] ember tudhatja anyanyelvének, és további 250 millió[3] második nyelvének. A legtöbb anyanyelvi beszélője a Közel-Keleten és Észak-Afrikában él. Az arabnak különféle beszélt változatai léteznek, és különböznek egymástól elhelyezkedésük szerint. Nem mindegyik változat érti egymást kölcsönösen, ezért azok beszélői az egymással való kommunikációra egyfajta közbülső nyelvet használhatnak, mely minden arab nyelvjárás legjellemzőbb sajátosságait foglalja magába. A standard arabot széles körben tanítják iskolákban, egyetemeken, valamint használják a hivatalokban és a médiában. A modernizálódás és az európai hatások révén a többi arab változat saját nyelvi normákat teremt, némelyiknél már teljesen önálló sztenderdizáció történt.

A modern standard arab a klasszikus arabból származik, az óészakarab nyelvcsoport egyetlen máig létező leszármazottjából, mint azt a 4. századból való, iszlám előtti arab feliratok is igazolják.[4] A 7. századi megjelenése óta a klasszikus arab az iszlám irodalmi és liturgikus nyelve.

Az arab nyelv az iszlám világ sok más nyelvének kölcsönzött szavakat. A középkorban az arab volt a kultúra legfőbb hordozója Európában, különösen ami a tudományt, a matematikát és a filozófiát illeti. Ennek eredményeképpen számos európai nyelv is kölcsönzött szavakat az arabból. Az arab hatás az európai és arab civilizáció közelségének és az Ibériai-félsziget 700 éves arab uralmának köszönhetően a mediterrán nyelveken is megmutatkozik, főként a spanyolon, portugálon és szicíliain.

Az arab szintén kölcsönzött szavakat más nyelvekből, mint a korai századokban a héber, perzsa, és arámi nyelvekből, valamint a modern időkben a kortárs európai nyelvekből.

  1. Korábban az etiópiai sémi nyelvekkel, valamint az ódélarab és az újdélarab nyelvekkel a délsémi nyelvek ágába sorolták.
  2. S. Procházka, 2006, "Arabic", in the Encyclopedia of Language and Linguistics, 2nd edition
  3. Ethnologue (1999)
  4. Versteegh, 1997, p. 33.

Developed by StudentB