Az avarok észak-ázsiai eredetű nomád nép, amely a 6. században Közép-Európába költözött és ott egy erős birodalmat hoztak létre. Több mint kétszáz évig ők voltak a legfontosabb hatalom a frank és a bizánci birodalom között. A birodalmuk, az Avar Kaganátus Baján kagán vezetésével (562–602) a fénykorát élte. Nagy Károly az ellenük való hódító háborúi után a 9. század elején elvesztették politikai jelentőségüket, nem sokkal később kulturális identitásukat is [1] és az egykori erős birodalom apró államocskákra hullott szét.
Az avar nép eredete, rokonsága, sőt még az etnikai összetétele is vitatott. Ázsiában alakultak ki, sok történész a Kínától északra fekvő mongóliai Rurán Kaganátushoz köti az eredetüket.[2][3] A Kína mellett birodalmat létrehozó hsziungnukkal, a heftalitákkal és a zsuanzsuanokkal egyaránt kapcsolatba hozzák őket.
Az avarokat hagyományosan a ruránokkal azonosítják.[4][5] Sok történész szerint a fő rurán törzsek mongol nyelvűek voltak, de számos török törzset is leigáztak [6] és magukba olvasztottak. Az avarok vezették be először a kengyelt Európában és gyakorlatilag semmilyen írott forrást nem hagytak maguk után.[7]
A krónikák az ázsiai avarok három nagyobb vándorlását örökítették meg. A Kaukázusban élő mai avarokkal való kapcsolatuk vitatott.
Kárpát-medencei történetük során korai avar kort és késő avar kort különböztethetünk meg. A késő avarok egy részét a kettős honfoglalás elmélete magyaroknak tartja (onogur magyarok).[8]
Forráshivatkozás-hiba: <ref>
címkék léteznek a(z) „megj” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="megj"/>