Csoszon ( ) | |||
megszűnt | |||
조선 / 朝鮮 1392. augusztus 5. – 1897. október 12. | |||
| |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Hanszong (Hanjang) ( )[1] | ||
Hivatalos nyelvek | koreai | ||
Vallás | neokonfucianizmus (államvallás) buddhizmus sámánizmus kereszténység | ||
Államvallás | neokonfucianizmus | ||
Pénznem | mun, jang ( ) | ||
Kormányzat | |||
Államforma | monarchia | ||
Uralkodó | király (lista) | ||
Dinasztia | I-dinasztia | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Csoszon ( ) témájú médiaállományokat. |
Csoszon (hangul: 조선, handzsa: 朝鮮, RR: Joseon ) 1392 és 1897 között fennálló egységes, önálló államalakulat volt a Koreai-félszigeten, melyet I Szonggje ( ) tábornok hozott létre, miután puccsal megdöntötte a Korjót ( ) uraló Vang ( )-dinasztia hatalmát. Saját dinasztiát alapított, amely több mint ötszáz évig uralkodott, és ezzel a leghosszabb életű koreai dinasztia volt. A kínai dinasztiák hűbéri alárendeltként tekintettek Csoszon ( )ra, melynek államberendezkedése átvette a kínai modellt, állami ideológiája és társadalmi szabályai pedig a neokonfucianizmuson alapultak. Az ország fővárosa Hanszong ( ), más néven Hanjang ( ), a mai Szöul ( ) volt. Csoszon ( )ban virágzott a tudományos élet, 1443-ban pedig elkészült a koreai ábécé, a hangul, amelyet azonban a jangban ( ), a nemesi réteg alig használt.
1592-ben Tojotomi Hidejosi vezetésével japán támadássorozat indult Csoszon ( ) ellen, mely romba döntötte az országot, 1627-ben pedig a Ming Birodalmat megdöntő és a Csing Birodalmat megalapító mandzsuk támadták meg, ugyancsak nagy pusztítást okozva, a központi hatalmat jelentősen meggyengítve. Az 1700-as évekre azonban Csoszon ( ) ismét fölvirágzott, jelentős fejlődésnek indult a mezőgazdaság és a monetáris gazdaság. Az 1880-as évekig az ország a külvilágtól jórészt elzárkózva létezett, emiatt „remetekirályságnak” is szokás nevezni.[2][3] Csoszon végül 1897-ben szűnt meg, amikor Kodzsong ( ) király császárrá kiáltotta ki magát, és ezzel létrejött a Koreai Császárság.
A modern koreai kultúra, etikett, társadalmi berendezkedés és szokások alapjainak nagy része Csoszon ( )-kori örökség.