Dzsessz | |
Stíluseredet | Blues, ragtime európai katonai zenekarok |
Kulturális eredet | Nyugat-Afrika, afroamerikai zene, 1910-es évek New Orleans |
Hangszerek | gitár, basszusgitár, szaxofon, harsona, zongora, klarinét, trombita, nagybőgő, dob, ének |
Népszerűség | nagyon népszerű az 1920-as és 1960-as évek között, azóta mérsékelten – inkább a pop-os fajtái (mint a szving), valamint sok más stílus kapott "dzsessz"-es jelzőt: rhythm and blues, soul, neo soul, quiet storm és smooth jazz |
Leszármazott stílusok | |
Jump blues • Rhythm and blues • Rock and roll • Ska • Reggae • Funk | |
Társműfajok | |
Acid jazz • Calypso jazz • Jazz blues • Mini-jazz • Jazz fusion • Jazz rap • Nu jazz • Smooth jazz • Jazzcore • Soul jazz • Jazz-funk | |
Alműfajok | |
Szving • Avantgárd-jazz • Bebop • Latin jazz • Chamber jazz • Cool jazz • Creative jazz • Dixieland • Free jazz • Gypsy jazz • Hard bop • Post-bop • Milo jazz • Modális jazz • Trad jazz • M-Base |
A dzsessz (angolul: jazz) az Amerikai Egyesült Államokban kialakult zenei stílus. A dzsessz zenei művészeti forma, amely az Egyesült Államok déli területeiről származik a 19. század végéről, a 20. század elejéről. A dzsessz afro-amerikai zenei hatásokat ötvöz az európai zenei technikákkal. A dzsesszben és a bluesban egy a olyan hangjegy „(blue note)”, amelyet az európai szokásostól kissé eltérő hangmagassággal énekelnek vagy játszanak. Ez a változás jellemzően egy negyedhang és egy félhang között van, és ez a zenei kontextustól függően változik.
A dzsessz születése legfőképp egy városnak, New Orleansnak köszönhető.
Minden dzsessz-stílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció: az előadók sokszor rögtönzött szólót játszanak vagy válaszolgatnak egymás játékára (kérdés-felelet), de az improvizáció a kíséretben és a zene egyéb dimenzióiban is fellelhető.
A dzsessz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afroamerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime), valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az amerikai fekete közösségekből indult ki és az 1920-as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt és van a többi zenei irányzatra is.
A dzsessz száz éves történelme során mindig újabb és újabb stílusok születtek, melyekhez sajátos hangszerelés, harmóniai- és ritmikai eszköztár vagy zenei felfogás kapcsolódott. A műfaj jellemzője, hogy reflektál egyéb könnyűzenei stílusokra és a komolyzenére is, ezek stílusjegyeit beépíti, felhasználja.
Wynton Marsalis Pulitzer-díjas afroamerikai zeneszerző, klasszikus- és dzsessztrombitás a következőt mondta a dzsesszről:
Maga a dzsessz szó az amerikai szlengből ered és jelentését tekintve számos magyarázata van.