Ferrari 642 | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | Scuderia Ferrari |
Előző | Ferrari 641 |
Következő | Ferrari 643 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | Szénszálas monocoque |
Első felfüggesztés | Dupla keresztlengőkaros, torziós karok |
Hátsó felfüggesztés | Mint az előző |
Motor | Ferrari Tipo 291 3,5L V12 szívómotor |
Váltó | Ferrari 7 fokozatú félautomata |
Tömeg | 505 kg |
Üzemanyag | Agip |
Gumik | Goodyear |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | Scuderia Ferrari SpA |
Pilóták | 27. Alain Prost 28. Jean Alesi |
Első verseny | 1991-es Formula–1 amerikai nagydíj |
Utolsó verseny | 1991-es Formula–1 mexikói nagydíj |
Futott versenyek | 6 |
Győzelmek | 0 |
Dobogós helyezések | 2 |
Edzéselsőségek | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
A Ferrari 642[1] egy Formula–1-es konstrukció, melyet a Scuderia Ferrari tervezett az 1991-es szezonra. Pilótái az akkor háromszoros világbajnok Alain Prost és Jean Alesi voltak. Az előd Ferrari 641-es modell áttervezése volt, mely az előző évben a világbajnoki címért harcolt.
Bevetéséhez nagy reményeket fűztek, az előző évi sikerességet látva. Prost újabb két évre írt alá a csapathoz, csapattársa pedig a Nigel Mansell helyére érkező Jean Alesi lett. Az autó áttervezése voltaképpen egy kényszerű folyamat volt, miután a szakembergárdát lecserélték. Nagyobbak lettek az oldaldobozok, finomítottak a légterelőkön, az orr pedig a Tyrrell által az előző évben használthoz hasonló, az aszfalthoz közeli kialakítású lett.
Az első versenyen Prost második lett, de ez volt a kasztnival elért legjobb eredmény. Az autó vezethetetlen volt, a san marinói nagydíjon Prost már a felvezető körben kipördült vele, így már annak kezdete előtt kiesett. Monacóban Alesi még harmadik lett, de Kanadában és Mexikóban mindkét versenyző kiesett.
A sorozatos sikertelenségeket látva a Ferrari egy új típus, a 643-as bevetése mellett döntött, a szezon hátralévő részében azzal versenyeztek. Összesen 16 és fél pontot szereztek a 6 verseny alatt.