Back فيراري إف 50 Arabic Ferrari F50 BS Ferrari F50 Catalan Ferrari F50 Czech Ferrari F50 Danish Ferrari F50 German Ferrari F50 Greek Ferrari F50 English Ferrari F50 Spanish فراری اف۵۰ Persian
| Ferrari F50 | |
.jpg) | |
| Egy Ferrari F50 a franciaországi Nancy város utcáin | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ferrari S.p.A. |
| Darabszám | 349 |
| Gyártás helye | Maranello  Olaszország |
| Kategória | sportautó (S-szegmensű) |
| Tervező | Lorenzo Ramaciotti[1] és Pietro Camardella[2] a Pininfarina céggel együtt |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 4480 mm (176,4 hüvelyk) |
| Szélesség | 1986 mm (78,2 hüvelyk) |
| Magasság | 1120 mm (44,1 hüvelyk) |
| Tömeg | 1400 kg (3080 font)[3] |
| Tengelytáv | 2580 mm (101,6 hüvelyk) |
| Teljesítmény | |
| Motor | 4,7 literes DOHC 65 fokos Tipo F130B V12 |
| Teljesítmény | 382 kW (519 LE; 512 LE) |
| Max. sebesség | 325 |
| Hajtómű | Otto-motor |
| Előző | Ferrari F40 |
| Következő | Enzo Ferrari |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferrari F50 témájú médiaállományokat. | |
A Ferrari F50 (Type F130) egy középmotoros sportautó, amelyet a Ferrari olasz autógyártó gyártott 1995-től 1997-ig. Az 1995-ben bemutatott autó kétajtós, kétüléses targa tetejű. A Ferrari F50-et egy 4,7 literes szívómotoros Tipo F130B V12 motor hajtja, amelyet az 1990-es Ferrari 641 Forma-1-es autóban használt 3,5 literes V12-ből fejlesztettek ki. Az autó dizájnja az 1989-es Ferrari Mythos koncepcióautó evolúciója.[4]
Összesen 349 autó készült, az utolsó példány 1997 júliusában gördült le a gyártósorról.[5] Az F50-es motorja megelőzte az autót; 1994-ben a Ferrari 333 SP-ben használták az amerikai IMSA GT Bajnokságon, ami lehetővé tette, hogy jogosulttá váljon az alapmotoros World Sports Car kategóriában. Az F50 a Ferrari F40 örököse és utódja, amelyet a Ferrari 50. évfordulójára szántak, noha már két évvel korábban debütált.
Az autót a Forma-1-es technikák alapján építették, felhasználva azt a tudást, amelyet a márka több mint ötven éven keresztül szerzett a Scuderia Ferrari versenyrészlegével. Fejlett technológiájának és limitált példányszámának köszönhetően az F50-et a rajongók és a gyűjtők egyaránt keresik, és előkelő helyet szerzett a Ferrari történelmi szupersportkocsi-családjában. 2002-ben, öt évvel az utolsó F50 megépítése után, az Enzo Ferrari ugyanazzal a filozófiával vette át a pozícióját: egy közúti sportautó a lehető legközelebb a Forma-1-es autókhoz.
- ↑ Ferrari F50, the background. howstuffworks. [2017. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 14.)
- ↑ Rencontre avec Pietro Camardella & Gino Finizio (francia nyelven), 2006. július 1. [2006. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 5.)
- ↑ John Phillips. Ferrari F50 — Why it took 13 months to get our hands on this supercar (1997. január 1.)
- ↑ Jay Traugot: Ferrari F50, an evolution of the Mythos. carbuzz, 2013. május 11. (Hozzáférés: 2017. december 15.)[halott link]
- ↑ Ferrari F50 (1995) - Ferrari.com. Ferrari GT - en-EN