Garri Kaszparov | |
Garri Kaszparov Kölnben, 2007 márciusában | |
Személyes adatok | |
Teljes név | Garri Kimovics Kaszparov |
Születési dátum | 1963. április 13. (61 éves) |
Születési hely | Baku |
Állampolgárság | szovjet, orosz horvát[1][2] |
Kitüntetései |
|
Iskolái | Azerbajdzsáni Idegen Nyelvek Egyeteme |
Versenyzői adatok | |
Cím | nemzetközi nagymester (1980) |
Világbajnok | 1980 (junior) 1985-1993 1993-2000 |
Élő-pontszám | 2812 (2005. április óta) inaktív |
Legmagasabb Élő-pontszám | 2851 (1999 július) |
Legmagasabb ranglista | 1. (1986 és 2005 között folyamatosan)[3] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Garri Kaszparov témájú médiaállományokat. |
Garri Kimovics Kaszparov (oroszul: Гарри Кимович Каспаров, született Garri Vajnstejn (héberül: גארי ויינשטיין; Baku, 1963. április 13. –) örmény-zsidó származású szovjet, majd oroszországi sakkozó, nemzetközi nagymester, korábbi sakkvilágbajnok (1985–2000), csapatban nyolcszoros, egyéniben hétszeres sakkolimpiai bajnok, kétszeres szovjet bajnok (1981, 1988), Oroszország bajnoka (2004), 11-szeres Sakk-Oscar-díjas, FIDE mesteredző (2009), író és politikai aktivista. 2008-ban jelölt volt az oroszországi elnökválasztáson. 2013-tól horvát állampolgársággal is rendelkezik.[4]
1985-ben lett sakkvilágbajnok, és máig ő az, aki legfiatalabb korában nyerte el ezt a címet. 1993-ig a FIDE hivatalos világbajnoka volt, ekkor azonban vitába keveredett a FIDE-vel, és önálló szervezetet hozott létre, a Professzionális Sakkozók Szövetségét (PCA). E szervezet világbajnoka (a „klasszikus sakkvilágbajnok”) volt 2000-ig, amikor Vlagyimir Kramnyik legyőzte.[5][6]
Kaszparov volt az első sakkvilágbajnok, aki 1997-ben hivatalos páros mérkőzésen szabályos időellenőrzés mellett vereséget szenvedett egy számítógéptől, a Deep Bluetól.[7][8]
Kivételes játékerejére jellemző, hogy 1986-tól 2005-ben történt visszavonulásáig folyamatosan vezette a FIDE Élő-pont listáját. Sokáig övé volt a sakk történetének eddig legmagasabb FIDE Élő-pontszáma: 2851,[9] míg ezt a rekordját a norvég Magnus Carlsen meg nem döntötte, akinek jelenlegi rekordja már 2882 Élő-pont.[10]
2005. március 10-én jelentette be, hogy felhagy a sakkal, és politikával illetve írással fog foglalkozni.[11] Létrehozta az Egyesült Civil Front mozgalmat,[12] és csatlakozott a Vlagyimir Putyin elnök politikáját ellenző A Másik Oroszország koalícióhoz.[13] A koalíció kongresszusán 2007. szeptember 30-án a 498 szavazatból 379-et elnyerve A Másik Oroszország elnökjelöltje lett. 2008-ban a „Szolidaritás” Egyesült Demokratikus Mozgalom egyik alapítója és vezetőségének tagja lett,[12] majd 2013-ban a vezetőségből kilépett. 2012-ben beválasztották az orosz ellenzék Koordinációs Tanácsába.[12] 2013. júniusban bejelentette, hogy elhagyja Oroszországot, és a Putyin elleni harcot a nemzetközi színtéren folytatja.[14] 2011 óta vezetője a New York-i székhelyű Emberi Jogi Alapítványnak.[15] Politikai támogatottsága azonban Putyinéhoz mérve alacsony. A rendőrség több alkalommal előállította Putyin-ellenes tüntetéseket követően.[16]
2014-ben elindult a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnökválasztáson, de alulmaradt Kirszan Iljumzsinovval szemben.[17]
Több sakkal foglalkozó könyvet írt, amelyek közül a legjelentősebb a Kasparov on My Great Predecessors című könyvsorozata, amely Wilhelm Steinitztől Anatolij Karpovig az összes sakkvilágbajnok és még számos más erős sakkjátékos játékának ismertetését foglalja össze.[15]
2005-ben beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé.[18]
2017 júliusában bejelentette visszatérését, és elindul az 5. Sinquefield-kupa részeként rendezett rapid- és villámversenyen Saint Louisban augusztus 13–20. között.[19][20]
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z) encbrit
nevű lábjegyzeteknek