Hangul | |
csoszongul (fent) illetve hangul (lent) | |
Típus | ábécé |
Nyelvek | koreai nyelv |
Alkotó | Nagy Szedzsong |
Időszak | 1440-es évektől napjainkig |
Irány | balról jobbra |
Unicode-tartomány | U+AC00–U+D7AF, U+1100–U+11FF, U+3130–U+318F, U+3200–U+32FF, U+A960–U+A97F, U+D7B0–U+D7FF, U+FF00–U+FFEF |
ISO 15924 | Hang |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hangul témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
hangul | |
ⓘ | |
Eredeti írásmódja: | 한글 |
Tudományos átírása: | hangeul / Han'gŭl |
IPA-átírása: | [haːn.ɡɯl] |
Egyéb alakjai: | Észak-Koreában: 조선글 |
Egyéb alakjai átírva: | Chosŏn'gŭl/Joseongeul IPA: [tɕosɔnɡɯl] magyaros: csoszongul |
A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években.[1] Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon.[2] A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[1] A hangul a hivatalos írásmód Észak-Koreában és Dél-Koreában. A két változat között van némi eltérés a helyesírásban és a kiejtésben, továbbá Északon csoszongul a megnevezése.
A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból.[1] A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl, például a han szótag írásképe 한, amely három gyökből (betűből) áll, ezek a ㅎ h, az ㅏ a és az ㄴ n. Egy egység kettő–öt gyökből állhat, ebből egy mindenképpen mássalhangzó és egy magánhangzó. Összesen 11 172 egységet lehet a segítségükkel létrehozni,[3] azonban nem mindegyik létező szótag a nyelvben.
A hangul rendszert bevezető, 1446-ban publikált Hunmindzsongum dokumentum 1997-ben bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába.[4]