Szaddám Huszein országának nyugati lerohanása a térség tartós destabilizációjához vezetett,[4] nem hozott békét és jólétet.[5]Polgárháborúhoz hasonló körülmények, terrortámadások és erőszakos bűncselekmények ezrei történtek Irak 2003-tól 2011-ig tartó megszállása során, mind a különböző iraki csoportok között, mind a nyugati megszálló csapatok ellen. Bár az Egyesült Államok iraki jelenléte 2011-ben véget ért,[6]2013 végétől további háború dúlt az iraki kormányerők és az ISIS (Iszlám Állam) iszlamistái között is, akik meghódították a nemzeti terület egy részét.
A csoport észak-iraki offenzívája gyors területi terjeszkedéssel járt és az amerikai csapatok visszatérését és egy újabb, évekig tartó háborút hozott, amely 2017-ig tartott. Irán is beavatkozott és 2014 óta erősen érezteti a befolyását a pártokon és a homeinista milíciacsoportokon keresztül.[7] 2018-ban Törökország indított katonai műveleteket az észak-iraki kurd szeparatista harcosok felszámolására.[8] Míg az iraki parlamenti választásokat 2018-ban Muktada el-Szadr síita pap politikai koalíciója nyerte meg,[9] ezzel az ország Iránhoz közeledett. 2018 óta súlyos, erőszakba torkolló polgári zavargások rázták meg az országot a korrupció, a munkanélküliség, a rossz közszolgáltatás, továbbá az USA és más országok beavatkozása ellen tiltakozva.[5][10][11]
Bár az országot stratégiai fekvésű,[12] feltörekvő középhatalomnak tekintik,[13] és a világ egyik legnagyobb kőolajtartalékával rendelkezik,[14] a 2020-as évek elején a biztonsági helyzete és a politikai bizonytalanság miatt továbbra sem vonzó a külföldi befektetők számára.[5]