Jim Clark | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1936. március 4. Kilmany |
Elhunyt | 1968. április 7. (32 évesen)[1][2][3][4][5] Hockenheimring |
Nemzetisége | brit |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1960 – 1968 |
Csapata | Lotus |
Nagydíjak száma | 73 (72 rajt) |
Világbajnoki címek | 2 (1963, 1965) |
Győzelmek | 25 |
Dobogós helyezések | 32 |
Első rajtkockák | 33 |
Leggyorsabb körök | 28 |
Első nagydíj | 1960 holland nagydíj |
Első győzelem | 1962 belga nagydíj |
Legutolsó győzelem | 1968 dél-afrikai nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1968 dél-afrikai nagydíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jim Clark témájú médiaállományokat. |
James „Jim“ Clark Jr. (Skócia, Kilmany, 1936. március 4. – Nyugat-Németország, Hockenheimring, 1968. április 7.) brit autóversenyző, Skóciából. 1960 és 1968 között több mint 70 Formula–1-es nagydíjon vett részt, kétszeres világbajnok (1963 és 1965), az 1965-ös indianapolisi 500 győztese. A The Times 2009-ben a legnagyobb Formula–1-es versenyzőnek választotta meg. Számos későbbi világbajnok, köztük Jackie Stewart, Alain Prost és Ayrton Senna tekintette példaképének. 25 futamgyőzelme halála idején rekordnak számított. A Brit Birodalom Rendjének (OBE) birtokosa.