A kibla arab szó, imairányt jelent.
A hagyományos muszlim nézet szerint Mohamed idején a kibla eredetileg Jeruzsálem szentélye volt, hasonlóan a judaizmushoz.[1][2] Ezt a kiblát több mint 13 évig használták, 610-től 623-ig. Tizenhét hónappal Mohamed 622-es Medinába való megérkezése után – az időpontot 624. február 11-ére teszik – a kibla a mekkai Kába felé fordult.[3][4] Mohamed társainak tradicionális beszámolói szerint (hadísz) a változás nagyon hirtelen történt, délben az imádkozás során Medinában, egy Meszdzsid Kiblatejn néven ismert mecsetben (arabul: مَسْجِد الْقِبْلَتَيْن, "A két Qiblah mecsetje").[4] Mohamed vezette az imát, amikor kinyilatkoztatást kapott Istentől, aki utasította őt, hogy ettől a pillanattól vegye a Kábát kiblának (szó szerint: "Fordítsd arcod a Szent mecset irányába.").[4][5] A hadísz és az al-Bakara szúrában található hagyományos beszámolók szerint Mohamed, aki ekkor épp Jeruzsálem felé fordult, miután megkapta ezt a kinyilatkoztatást, azonnal megfordult Mekka felé, és a háta mögött imádkozók ezt szintén megtették.
A muszlim köteles minden imáját a kibla felé végezni. Harminc fokos tévedés megengedett, de a mecsetekben az irányt a mihráb jelzi. Napjainkban az ún. kibla-iránytűvel vagy elektronikus eszközökkel is meg tudják határozni.
Ha valaki ima közben értesül arról, hogy rossz irányba imádkozik, azonnal a helyes irányba kell fordulnia, ha pedig csak az ima elvégzése után, nem kell azt megismételnie.