Mainz ostroma (1793) | |||
Első koalíciós háború | |||
Dátum | 1793. április 14. – július 23. | ||
Helyszín | Mainz, napjainkban: Németország | ||
Eredmény | koalíciós győzelem | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Haderők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mainz ostroma témájú médiaállományokat. |
Első koalíciós háború (1792–1797) |
---|
Verdun • Valmy • Jemappes • Mainz (1793) • Neerwinden • Famars • Hondschoote • Wattignies • Kaiserslautern • Tourcoing • Tournai • Ushant • Fleurus • Vogézek • Dego (1794) • Luxemburg • Genova • Groix • Hyères-szigetek • Mainz • Montenotte • Millesimo • Dego (1796) • Mondovì • Lodi • Castiglione • Neresheim • Amberg • Würzburg • Bassano • Rovereto • Arcole • Rivoli • Neuwied • Camperdown • Campo Formió-i béke |
Mainz ostroma 1793. április 14. – július 23. között zajlott le, Poroszország, Ausztria és más német államok serege fogta ostrom alá és ejtette fogságba Mainznál a francia forradalmi erőket. A szövetségesek, különösen a poroszok, először megpróbálkoztak a tárgyalásokkal, de ez nem vezetett eredményre, így a város ágyúzása június 17-én éjszaka elkezdődött.
A város ostroma sokkolta a polgárokat. A települést a francia háborús tanács irányította április 2. óta. A városi közigazgatást kitelepítették július 13-án, ez növelte a makacsságot a megmaradt lakosságban. Mivel felmentő sereg nem érkezett, a háborús tanács kénytelen volt megkezdeni a tárgyalásokat a szövetséges erőkkel július 17-én, a többi katona július 23-án kapitulált.
Csaknem 19 000 fős francia sereg adta meg magát az ostrom végén, de engedélyt kaptak, hogy visszatérjenek Franciaországba, ha megígérték, hogy a szövetségesek elleni küzdelemben nem vesznek részt egy évig. Következésképpen őket használták a francia royalisták ellen Vendée-ban, Franciaországban. A várost elhagyva a „La Marseillaise”-t énekelték, „Chant de guerre de l’Armée du Rhin”-t.
A Mainzi Köztársaság az első demokratikus állam volt (amit utóbb meg is szüntettek) német földön. Mainz porosz parancsnokot kapott a város irányítására. A ágyúzások pusztító nyomokat hagytak a városképben: számos polgári épületet és főúri palotát ért kár: a Favorite kastélyt, a Provost katedrálist, a Liebfrauen- és a Jézus Társasága templom megsemmisült, valamint a Szent Kereszt, a Szent Jakab bencés apátság, a Citadella. A székesegyház is erősen megsérült.