Menciusz

Menciusz
Született孟轲
I. e. 372
Csu
ElhunytI. e. 289
ÁllampolgárságaCsu
SzüleiMeng Mu
Meng Ji
Foglalkozása
Filozófusi pályafutása
Kínai filozófia
Ókori filozófia
Iskola/Irányzatkínai filozófia, konfucianizmus
Érdeklődésetika, szociálfilozófia, politikafilozófia
Akik hatottak ráKonfuciusz
A Wikimédia Commons tartalmaz Menciusz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Családneve (姓): Csi
Nemzetségneve (氏): Meng
Utóneve (名): Ko
Adott neve (字): nem ismert
Halotti neve (謚): „Meng mester, a második bölcs” (Ja-seng Meng-ce 亞聖孟子)
Tiszteleti neve: Meng mester (Mèngzǐ 孟子)
Latinos neve: Menciusz

Menciusz, kínaiul Meng-ce (i. e. 372–i. e. 289) ókori konfuciánus filozófus, akinek tanításai a nevét viselő hétrészes műben, a Meng-cében 《孟子》 maradtak fenn. Konfuciusz első nagy követője, az első konfuciánus gondolkodó. Leghíresebb tétele az, hogy az ember alapvetően jó, s csak a rossz társadalmi hatások torzítják el. Az emberségesség, az igazságosság, a szertartásosság és a bölcsesség kezdeménye az emberben születésétől megtalálható együttérzés, szégyenérzet, szerénység és a helyes és helytelen közti különbségtevés képessége. Ha az ember ezeket a csírákat ápolja, akkor kialakul a konfuciánus erény négy alapja. Ezért a nevelés és önművelés célja az, hogy az embereket visszatérítsék eredendően jó természetükhöz, s ennek megvalósítása az államnak is a legfőbb feladata. Menciusz tanait a Szung-kori neokonfuciánusok emelték be az ortodox konfucianizmusba, akik művét a konfuciánus kánonba tartozó úgynevezett Négy könyv közé sorolták.


Developed by StudentB