Neoklasszikus metal | |
Stíluseredet | heavy metal, speed metal, shred, de fő inspirációs forrása az európai komolyzene is. |
Kulturális eredet | 1980-as évek eleje, Svédország, Amerikai Egyesült Államok |
Hangszerek | gitár, basszusgitár, dob, billentyűs hangszerek |
Népszerűség | Az 1980-as évek második felében vált népszerű irányzattá, elsősorban az instrumentális gitárzenét játszó muzsikusok körében. |
Leszármazott stílusok | |
szimfonikus metal |
A neoklasszikus metal a heavy metal zene egyik alműfaja. Jellemzője, hogy a heavy metal mellett nagymértékben merít a komolyzenéből is. A neoklasszikus metalt játszó előadók rendre képzett zenészek, a stílus megköveteli a magas szintű technikai tudást, illetve nem hasonlít egyáltalán a klasszikus neo-metál műfajhoz.[1] A neoklasszikus metal létrejöttét a szakértők többsége Yngwie Malmsteen felbukkanásához köti,[1][2] aki a 80-as évek elején vált népszerűvé újszerű gitárjátékával. Stílusában a heavy metalt komolyzenei (elsősorban barokk) elemekkel ötvözte, olyan technikákat használva, melyek korábban szintén a klasszikus zenében voltak elterjedtebbek (arpeggio, ellenpontozás).[2]
Ezzel az új szemlélettel egy egész gitárosgeneráció indult utjára az 1980-as évek közepén, nagyrészt instrumentális albumokat készítve.
A neoklasszikus metallal, mint önálló zenei stílussal csak ritkán definiálnak zenekarokat, legtöbbször úgy hivatkoznak rá, mint az európai stílusú power metal egyik fontos elemére. Ezért sok szakember inkább zenei koncepcióról, felfogásról beszél a neoklasszikus metallal kapcsolatban, mintsem önálló zenei stílusról.[2]