Pentium III. | |
Gyártás | 1999-2003 |
Tervező | Intel |
Gyártó | Intel |
Max CPU órajel | 400 MHz - 1,4 GHz |
FSB sebességek | 100 MHz - 133 MHz |
Gyártás technológia méret |
|
Utasításkészlet | IA-32 MMX SSE-P6 |
Mikroarchitektúra | P6 |
Magok száma | 1 |
Magok nevei | Katmai, Coppermine, Coppermine T, Tualatin |
Tokozás | Slot 1 Socket 370 Socket 479 (mobil) |
Előd | Pentium II |
Utód | Pentium 4 Xeon |
A Pentium III. weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pentium III. témájú médiaállományokat. |
A Pentium III az Intel 1999. február 26-án bemutatott, 32 bites, x86-os (egész pontosan hatodik generációs Intel P6) mikroarchitektúrára épülő asztali és hordozható számítógépekbe egyaránt gyártott processzora. A széria nagyon hasonlított az elődeihöz, vagyis a Pentium II processzorokhoz. A legszembetűnőbb fejlesztés az SSE utasításkészlet támogatása volt, ami a multimédiás és 3 dimenziós grafikát használó alkalmazások feldolgozását hivatott gyorsítani, valamint egy olyan technológia felhasználása, ami lehetővé tette, hogy a gyártósoron minden processzor egy egyedi, chipbe égetett azonosítót kapjon.
A Pentium II-höz hasonlóan a Pentium III szériából is készültek alsóbb kategóriás Celeron és felsőbb kategóriás, szerverekbe és munkaállomásokba szánt Xeon jelzésű processzorok. A szériát a Pentium 4 követte, de a Tualatin mag később alapul szolgált egy más irányzatú processzorcsaládhoz, a Pentium M-hez is. A Pentium M processzorok P-M nevű architektúráját ugyanis a Tualatin processzorokban használt P6 mikroarchitektúrából fejlesztették, nem pedig a Pentium 4-nél felhasznált NetBurst-ből, ami később az energiatakarékos Intel Core architektúrájának alapjává vált.
A Pentium III volt az első Intel processzor, ami átlépte az 1 GFLOPS (egymilliárd lebegőpontos számítás másodpercenként) álomhatárát.