Pjotr Alekszandrovics Rumjancev-Zadunajszkij

Pjotr Alekszandrovics Rumjancev-Zadunajszkij
Született	1725. január 4. Stroiești (Transnistria)
Elhunyt	1796. december 8. (71 évesen) Tashan
Állampolgársága	orosz
Házastársa	Yekaterina Rumyantseva
Gyermekei	Nyikolaj Petrovics Rumjancev Mikhail Rumyantsev Sergey Rumyantsev
Szülei	Maria Rumyantseva Alexander Rumyantsev
Foglalkozása	fegyveres erők tagja
Iskolái	First Cadet Corps
Kitüntetései	Fehér Sas-rend Order of St. Vladimir, 1st class Knight of the Order of St. Alexander Nevsky (1759. augusztus 18.) Szent András-rend (1762. február 9.) Szent Anna-rend (1762. február 9.) Order of St. George, 1st class (1770. július 27.) Gold Sword for Bravery (1774. július 10.) Fekete Sas-rend (1776)
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Sírhelye	Pecserszka lavra
A Wikimédia Commons tartalmaz Pjotr Alekszandrovics Rumjancev-Zadunajszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pjotr Alekszandrovics Rumjancev-Zadunajszkij (orosz nyelven: Петр Александрович Румянцев-Задунайский, 1725. január 15.–1796. december 19.) orosz államférfi, gróf, a 18. század egyik legkiválóbb orosz hadvezére, marsall. Alekszandr Ivanovics Rumjancev, az első Rumjancev-gróf fia.

Neve a hétéves háború ütközeteiben vált ismertté. Nagy Katalin 1764-ben megszüntette a hetmanságot Kisoroszországban (Ukrajna egy részének régi orosz neve), visszahívta Kirill Grigorjevics Razumovszkij hetmant, helyette Rumjancevet kormányzóvá nevezte ki.

Az általa irányított hadsereg az 1768–1774. évi orosz-török háború egyik döntő győzelmét aratta 1770-ben a Kagul-folyónál (a mai Moldova déli részén) lezajlott ütközetben. Tovább üldözve az ellenséget egy sor erődítményt elfoglalt, seregeivel átkelt a Dunán, Szilisztrát és Várnát is megostromolta, bár azokat bevenni nem tudta. Ezután visszavonta seregeit a Duna bal partjára. 1774-ben Sumen mellett aratott jelentős győzelmet a túlerőben lévő ellenség fölött, mely nagyban hozzájárult a kücsük-kajnardzsi béke megkötéséhez. Ezután kapta meg a marsall címet és sikerei elismeréseként a kitüntető Zadunajszkij (jelentése: Dunántúli) utónevet. A kaguli győzelem emlékére Nagy Katalin obeliszket emeltetett Carszkoje Szelóban.

A háború után Rumjancev visszatért Kisoroszországba, ahol jelentős szerepet játszott az orosz berendezkedés és közigazgatás kialakításában, közben hatalmas földbirtokokat is szerzett.

Jekatyerina Mihajlovna Golicinával kötött házasságából három fia született: Nyikolaj, Mihail és Szergej. Minthogy egyikük sem nősült meg, Szergej halálával a grófi Rumjancev család kihalt.

Fiai közül kiemelkedőek Nyikolaj Petrovics Rumjancev érdemei, aki a napóleoni időkben miniszter, 1810–1812 között pedig az Államtanács elnöke volt. Könyv- és régiséggyűjtőként az orosz művelődéstörténet jelentős alakja, gyűjteményeiből alakult meg a később híressé vált Rumjancev Múzeum.