Power Macintosh G3 | |
Típus | asztali számítógép |
Fejlesztő | Apple Inc. |
Gyártó | Apple Inc. |
Forgalomban | 1997. november 10.–1999. augusztus 31. |
Processzor | PowerPC 750 (G3) |
Memória | [1] |
Operációs rendszer | [1] |
Kapcsolódás | [1] |
Adattárolás | [1] |
Előd | Power Macintosh |
Utód | Power Mac G4 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Power Macintosh G3 témájú médiaállományokat. |
A Power Macintosh G3 gépcsaládot az Apple fejlesztette, gyártotta és forgalmazta 1997. november tizedike és 1999. augusztus 31-e között. Az elődje a Power Macintosh számítógépcsalád volt, utóda a Power Mac G4 számítógépcsalád. A Power Macintosh gépeket szokás PM-ként említeni. A Power Mac elnevezést az Apple először a „PM G4 (PCI Graphics)” jelű modellnél alkalnazta, de a rövid név használat általánosan elterjedt a hivatalosan Power Macintosh nevet viselő gépek esetében is.
A Power Macintosh G3 gépcsaládnak négy tagja volt, a PM G3 Desktop, a PM G3 Minitower, a PM G3 All-in-One (AiO) és a PM G3 (Blue & White) (B&W). Minden gépnek több verziója létezett, ezeket a processzor sebessége alapján különböztetik meg. További tagolást kínál, hogy az első három PM G3 első (vagy bézs), a Blue & White gép pedig második generációs G3-as. A PM G3 család idejében kezdett neki az Apple redundancia megszüntetésének – egy célcsoportnak egy gép ajánlása – és a bonyolultság csökkentésének – lásd a Macintosh Performa vagy a korábbi Power Macintoshok sorszámozási anomáliáit.
A PM G3 Desktop és a PM G3 Minitower modellek bemutatása egybeesett azzal, hogy az Apple a webhelyéről, online boltjából kezdett rendelésre összeszerelt Macintoshok értékesítésébe – a meghatározó számítógépgyártó cégek közük egyedük a Dell előzte ebben meg. A netes értékesítés megkezdése egybeesett az Power Computing Corporation felvásárlásával is, amely akkor már több mint két éve értékesítette Macintosh klónjait telefonon.
A Power Macintosh G3 a harmadik generációs PowerPC chipről kapta a nevét, és szupergyors és nagy, L2 hátsó CPU gyorsítótárat vezetett be, fele akkora órajelen működött, mint a processzor. Ennek eredményeként ezek a gépek az indításkor lényegesen gyorsabbak voltak, mint a hasonló CPU órajelű Intel PC-k[3], ami arra késztette az Apple-t, hogy elkészítse a „Csiga“[2] és a „Pirított nyuszik“[3] televíziós reklámokat. A magazinok benchmarkjai azt mutatták, hogy a G3/266 CPU a Power Macintosh 9600-ban is felülmúlja a 350 MHz-es PowerPC 604ev chipet.[4]
A Power Macintosh G3-nak két generációja jelent meg. Az első generációt a köznyelv "Beige"-nek (színe alapján: bézs) nevezte, 1997. november 10-én mutatták be.[5][6][7] A második generációt, hivatalosan "Blue and White" néven, a MacWorld San Francisco-ban mutatták be 1999. január 5-én.[8][9][10]
A fejlesztők a PM G3 gépek alaplapját Gossamer-nek,[12][13] a házat Outrigger-nek[14] nevezték házon belül. A PM G3 (Blue & White) alaplapjára a Gossamer II vagy Yosemite, a házra az El Capitan[15] néven hivatkoztak.
A Power Macintosh G3 bemutatása nagyjából egybeesett az alapító Steve Jobs céghez való visszatérésével. Bár a tervezés fázisában így még nem vehetett részt, az értékesítésben és a tovább fejlesztésben igen. A negyedéves pénzügyi jelentést kommentálva jelentette ki 1998. április 15-én:[16] „Az Apple-nek nagyszerű negyedéve volt, ez nem kérdés. Nagyon örülünk a Power Macintosh G3 számítógépeink iránti nagy keresletnek, amely az összes eladott egység 51 százalékát tette ki.“ A következő negyedévben ismét nyereséges volt az Apple – a Jobs visszatérését megelőzően éveken át veszteséget termelt –, így bár az eladásai 19 százalékkal visszaestek, de 101 millió dolláros nyereséget ért el köszönhetően a Power Macintosh G3 sorozat iránti továbbra is erős keresletnek, a bevezetése óta 750 000 darabot adtak el.
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z) personalitycard
nevű lábjegyzeteknek<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z) na
nevű lábjegyzeteknek