A sakti (Dévanágari: शक्ति) elsősorban a hinduizmusban megtalálható fogalom: az áramló energia, kreatív erő, a kozmikus energia, a Legfelsőbből kiáradó erő,[1] amely mozgatja az univerzumot. Minden embernek veleszületett része a sakti, mint az őserő megnyilvánulása.[2] Első megjelenési formája Mahádévi, az istennő.
A későbbi patriarchális társadalom kialakulása során a férfi és női erő különválik, a női erő mint a férfi isten párja/felesége jelenik meg. Brahma, a teremtő isten párja Szaraszvati, mivel a teremtésnek a tudomány és a művészet fontos része. Más megfogalmazásban: a tudomány és művészet ereje/saktija kell ahhoz, hogy a teremtést végre lehessen hajtani. A trimúrti másik két istenének is megvan a párja. Visnu, a megtartó párja Laksmi a szerencse és a gazdagság istennője. Siva párja Párvati, akinek több megjelenési formája is ismert, mint például Durga, Káli.[3] Istennőhimnuszok már a legősibb védában, a Rigvédában is megtalálhatók. Ilyen himnusz a Vákszúkta: „Himnusz a beszédhez”[4]
A sakti önálló imádata a patriarchális társadalom kialakulásának idejében is fennmaradt, bár csökkent jelentőséggel. Ma a saivizmus és a vaisnavizmus mellett a saktizmus a három legnépesebb irányzathoz tartozik a hinduizmusban. Az ehhez az irányzathoz tartozó híveket saktáknak nevezzük.[5]
A hatha-jóga szempontjából a sakti az az erő, amely föltekeredett kígyó (kundalini) formájában alszik az emberi testben. Felébresztésével válik lehetővé a megvilágosodás.[4]
A vadzsrajána buddhizmusban is megtalálható a sakti, pradnya néven, ahol bölcsességet jelent. A buddhák és jidamok női párjaként ismeretes.[6]
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z) Storm
nevű lábjegyzeteknek