A szociolingvisztikában a szociolektus terminus olyan nyelvváltozatot nevez meg, amely nem területi, hanem egyéb kritérium szerint megállapított beszélők csoportjáé. Főleg az amerikai nyelvészetben társadalmi dialektusnak is nevezik.[1] Meghatározásai különböznek aszerint, hogy milyen kategóriákra vonatkoztatják. Egyes nyelvészek társadalmi osztályokra korlátozzák (felső társadalmi osztályok, középosztály, munkásosztály stb.), és ebben az esetben a meghatározás pontosan felel meg a terminusnak.[2][3][4][1][5] Más nyelvészeknél a terminus konvencionálissá válik, mivel egyéb beszélőkategóriákra is vonatkozik, folglalkozásiakra, szakmaiakra és korosztályiakra.[6][7][8][9] Egyes nyelvészek a szociolektusok közé sorolnak etnikumok által használt nyelvváltozatokat is, mint a Black English ’fekete angol’ tetőelnevezés alatt említetteket, amelyeket az észak-amerikai afrikai eredetű rabszolgák leszármazottai beszélnek.[10] Másként az ilyen változatokat etnolektusoknak nevezik.[11] Ugyancsak a szociolektusok közé szokták sorolni a nyelvi regisztereket is,[12] amelyek részben fedik egymást azzal, amit egyes nyelvészek stílusoknak neveznek.[8][13][14]
A magyar nyelvészetben hagyományosan a csoportnyelv és a rétegnyelv terminusokat használták, amelyek részben megfelelnek a szociolektus terminusnak.[6]