Szociolektus

A szociolingvisztikában a szociolektus terminus olyan nyelvváltozatot nevez meg, amely nem területi, hanem egyéb kritérium szerint megállapított beszélők csoportjáé. Főleg az amerikai nyelvészetben társadalmi dialektusnak is nevezik.[1] Meghatározásai különböznek aszerint, hogy milyen kategóriákra vonatkoztatják. Egyes nyelvészek társadalmi osztályokra korlátozzák (felső társadalmi osztályok, középosztály, munkásosztály stb.), és ebben az esetben a meghatározás pontosan felel meg a terminusnak.[2][3][4][1][5] Más nyelvészeknél a terminus konvencionálissá válik, mivel egyéb beszélőkategóriákra is vonatkozik, folglalkozásiakra, szakmaiakra és korosztályiakra.[6][7][8][9] Egyes nyelvészek a szociolektusok közé sorolnak etnikumok által használt nyelvváltozatokat is, mint a Black English ’fekete angol’ tetőelnevezés alatt említetteket, amelyeket az észak-amerikai afrikai eredetű rabszolgák leszármazottai beszélnek.[10] Másként az ilyen változatokat etnolektusoknak nevezik.[11] Ugyancsak a szociolektusok közé szokták sorolni a nyelvi regisztereket is,[12] amelyek részben fedik egymást azzal, amit egyes nyelvészek stílusoknak neveznek.[8][13][14]

A magyar nyelvészetben hagyományosan a csoportnyelv és a rétegnyelv terminusokat használták, amelyek részben megfelelnek a szociolektus terminusnak.[6]

  1. a b Bidu-Vrănceanu 1997, 464. o.
  2. Kálmán – Trón 2007, 34. o.
  3. Bussmann 1998, 1089. o.
  4. Crystal 2008, 144. o.
  5. Eifring – Theil 2005, 7. fejezet, 11. o.
  6. a b A. Jászó 2007, 56–57. o.
  7. Bokor 2007, 188–190. o.
  8. a b Zsemlyei 2009, 9–12. o.
  9. Dubois 2002, 144. és 435. o.
  10. Bussmann 1998, 136. o.
  11. Például Clyne 2000.
  12. Dubois 2002, 324. o.
  13. Kálmán – Trón 2007, 37. o.
  14. Constantinescu-Dobridor 1998, stil szócikk.

Developed by StudentB