Vlagyimir Iljics Lenin

Vlagyimir Iljics Lenin
Lenin 1920 júliusában
Lenin 1920 júliusában
A Szovjet Népbiztosok Tanácsának 1. elnöke
Hivatali idő
1917. november 8. – 1924. január 21.
ElődAlekszandr Fjodorovics Kerenszkij (miniszterelnök)
UtódAlekszej Ivanovics Rikov
A Bolsevik Párt 1. vezetője
Hivatali idő
1903. november 17. – 1924. január 21.
Elődúj tisztség
UtódJoszif Visszarionovics Sztálin
Katonai pályafutása
Csatái

Született1870. április 22.
Szimbirszk, Orosz Birodalom
Elhunyt1924. január 21. (53 évesen)
Gorki, Moszkvai terület, Szovjetunió
SírhelyLenin-mauzóleum
PártOroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (1898–1912)
Szovjetunió Kommunista Pártja (1912–1924)

SzüleiMarija Alekszandrovna Blank
Ilja Nyikolajevics Uljanov
HázastársaNagyezsda Krupszkaja
Foglalkozáspolitikus, író, forradalmár, ügyvéd
Iskolái
  • Szentpétervári Állami Egyetem Jogi Kara (1890–, law degree, jogtudomány)[1]
  • Kazan Imperial University (–1888, jogtudomány)
  • Simbirsk Classical Gymnasium
Halál okaagyvérzés
Vallásateista (korábban orosz ortodox)

Díjak
  • Work order of Corasmia (1922)
  • honorary citizen of Kazan

Vlagyimir Iljics Lenin aláírása
Vlagyimir Iljics Lenin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Iljics Lenin témájú médiaállományokat.
Lenin és Sztálin

Vlagyimir Iljics Uljanov, mozgalmi nevén Lenin[* 1] (oroszul: Влади́мир Ильи́ч Улья́нов Ленин; születési neve Vlagyimir Iljics Uljanov Hallgat meghallgat; Szimbirszk, 1870. április 22. [a régi orosz naptár szerint április 10.] – Gorki, 1924. január 21.) orosz ügyvéd, kommunista forradalmár, a Szovjetunió alapítója és első vezetője, marxista filozófus és teoretikus, a leninizmus névadója, a 20. századi világtörténelem egyik legnagyobb hatású alakja.

Orosz szülők harmadik gyermekeként, Szimbirszkben látta meg a napvilágot Vlagyimir Iljics Uljanov néven, a Lenint csak később vette fel. A Szimbirszki Klasszikus Gimnáziumot kitűnő eredménnyel végezte el, s már ekkor kitűnt társai közül a tudásával és a szorgalmával. Miután kivégezték bátyját, aki részt vett egy merényletben, szembefordult a cári uralommal és fokozatosan balra tolódva a kommunista eszmék híve lett. Joghallgatóként részt vett egy diáktüntetésen, ami miatt kicsapták a kazanyi egyetemről és így magánúton a szentpétervári egyetemen fejezte be tanulmányait, szintén kitűnő eredménnyel.

Felforgató tevékenységért három év szibériai száműzetésre ítélték, ami után a frissen megalapított Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tagjaként emigrált, majd többek között Svájcban, Németországban és Angliában is lakott. Külföldön tartózkodva kulcsszerepet vállalt a párt szervezésében és vitáiban, valamint a szocializmus eszméjének terjesztésében. Szerkesztette a párt lapját és rengeteg írást publikált. Befolyása a pártkongresszusokon egyre erősödött és az 1903-as pártszakadás után a bolsevik (saját maguk által többséginek nevezett) frakciót vezette.

A párt és a mozgalom népszerűsége rohamosan nőtt, végül Lenin vezetésével Oroszországban megszerezték a hatalmat. Az 1917-es októberi forradalom után széles körű reformokat vezetett be, nagy szerepe volt az első világháborúból való kilépésben. Miután az 1917-es választást az eszerek (szociálforradalmárok) nyerték meg, a vörösök és a fehérek között elhúzódó polgárháború kezdődött, amelybe a külföldi hatalmak is beavatkoztak (intervenció). Lenin és a proletár állam a mögötte álló jelentős társadalmi bázissal és a hadikommunizmus bevezetésével meg tudta nyerni a fehérek elleni háborút, és az 1922-ben megalakult Szovjetunió első vezetője lett. Politikai pályájának kiteljesedését agyvérzése, majd két évvel későbbi halála gátolta meg.

A Szovjetunió egyik legbefolyásosabb és legnépszerűbb vezetője volt, azok közül is sokan rajongtak érte, akiknek nem kedvezett az általa követett politikai irányvonal. Óriási sikereit többek között intelligenciájának, karizmatikus személyiségének, kiváló szónoki tehetségének, kiemelkedő műveltségének és magasszintű filozófiai jártasságának köszönhette. A szovjet tagállamokban és a keleti blokkban, sőt világszerte hatalmas népszerűségre tett szert, személyi kultuszát halála után építették fel neve köré, ő maga soha nem vágyott ilyesmire.[* 2] Szellemének közvetett hatásai még a mai napig is érezhetőek az orosz politikában.[3]

  1. https://lenin.shm.ru/2410-2/, 2024. április 22.
  2. Krausz
  3. Service 15–26. oldal


Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „*” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="*"/>


Developed by StudentB