Zongora

Zongora
Steinway hangversenyzongora (D-274)
Más nyelveken
angolul, spanyolul: piano németül: Klavier olaszul: pianoforte
Besorolás
Polifón Billentyűs hangszerek
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	314.122-4-8
Feltaláló	Bartolomeo Cristofori
Feltalálás ideje	1720
Rokon hangszerek	csembaló, klavikord
Hangminta
Hangszerjátékos	zongorista
Hangterjedelem
A Wikimédia Commons tartalmaz Zongora témájú médiaállományokat.

A zongora billentyűs, polifón húros hangszer. Billentyűsorral összeköttetésben álló, kis kalapácsokkal megütött, hangszekrényben kifeszített fémhúrok adják a zenei hangot. Hangképzése mechanikus, alapszintű kezelése a többi hangszerhez képest egyszerű, viszonylag könnyen és gyorsan elsajátítható. Népszerűségének oka az is, hogy egy játékos több szólamot képes egyidejűleg megszólaltatni rajta, így zenekari vagy kórusműveket, de akár operákat is könnyen előadhatunk segítségével. Ilyen szempontból a zeneszerzők és karmesterek fontos segédeszköze. Ugyanakkor hangolásának szükségszerűen kompromisszumos mivolta^[1] nem mindig teszi lehetővé a tiszta intonációt. Sokan ezért nem is tekintették teljes értékű hangszernek, például Kodály Zoltán sem.

1. ↑ A napjainkban kizárólagosan alkalmazott kiegyenlített hangolás miatt az oktávon kívül egyetlen hangköz sem teljesen tiszta, sőt a fémhúrok akusztikai sajátosságai miatt még az oktávokat is a természetesnél kicsit tágabbra kell behangolni.